Meghalt Kara Dzsúró, a japán avantgárd színház egyik úttörője
Életének 84. évében meghalt Kara Dzsúró, aki hozzájárult a háború utáni japán avantgárd színház megformálásához, dacosan, de mégis játékosan alakította át a kabuki esztétika lényegét modern történetmeséléssé. Az AP szerint a drámaíró, rendező és társulatvezető szombaton késő este halt meg egy agyi vérrög következtében, miután otthonában május 1-jén összeesett, és egy tokiói kórházba szállították – közölte vasárnap közleményben színházi csoportja, a Karagumi.
A művész, akinek valódi neve Josihide Ocuru volt, az 1960-as években az úgynevezett „un-gura” japán underground mozgalomban vált híressé, amelyet a kortársainál, Suji Terajamánál és Tadasi Suzukinál is megtalálható giccses, lázadó stílus jellemzett. Kara színes, gyakran vándorcirkuszt idéző, rögtönzött sátrakban tartott előadásai elutasították a modernizálódó Japánban akkoriban uralkodó, többnyire nyugati, középosztálybeli és jól nevelt színházi módokat.
Darabjait, mint például a Koshimaki Osent, nyers, energikus testiség jellemezte, amely nyilvánvalóan nélkülözte a naturalizmus minden látszatát.
Kara egyszer „egy vérrel borított méhhez” hasonlította megközelítését, színházát „a vörös sátor” néven ismerték meg. Vándorló csoportja előadásait ott mutatta be, ahol a sátrakat felállították, a leghíresebb ezek közül a Tokió belvárosában lévő Sindzsuku-szentély közelében volt. A közönség másvilági, álomszerű helyszíneken találta magát. A feltűnő plakátok, amelyeket Tadanori Jokoo művész gyakran készített Kara műveihez, jól példázzák ezt a jellegzetes pop-szürrealista stílust.
Kara csoportja még ma is aktív, és olyan előadásokat tart, amelyek továbbviszik az örökségét. Színháza Japán néhány legjobb színészének, köztük Kaoru Kobajasinak és a néhai Dzsinpacsi Nezunak is táptalajul szolgált.
Kara Tokióban született, és a tokiói Meidzsi Egyetemen végzett színházi szakon, amely kiterjedt archívummal büszkélkedhet Kara munkáiból.
1983-ban Kara elnyerte a tekintélyes Akutagava-díjat az új írók számára a Levelek Sagavából című regényéért. Különböző filmekben is játszott, gyakran mellékszerepekben, köztük a Masahiro Sinoda által rendezett Demon Pond című alkotásban.